A ​pszichoterápiás modelleket annak alapján is megítélhetjük, hogy mennyire alakítanak ki függőséget a terapeutával, illetve biztatják önállóságra az embert.
Ez a könyv új együttérzést alakíthat ki saját magunkkal szemben és segítheti az öngyógyulást – s közben nem kell terápiába járnunk. Jay felhasználóbarát ismertetőjével mindenki elkezdhet „magában beszélni”, vagyis belső párbeszédet folytatni. Amikor az ember még a legszégyentelibb érzelmeihez és késztetéseihez is inkább kíváncsisággal fordul, mintsem hogy elítélné azokat, és inkább gondoskodik róluk ahelyett, hogy undorodna tőlük, közben szép lassan rájön: ezek a részei nem is azok, aminek látszanak. Igazából olyan értékes belső erőforrások, amelyeket a nehéz életesemények torzítottak el. Ennél is felemelőbb, hogy megtanulja közben: van egy belső magja, lényege, amelyen nem hagynak nyomot az élete során szerzett traumák. A BCSR Valódi Énnek nevezi azt, ami mindannyiunkban megvan; ez olyan csodálatos tulajdonságok forrása, amelynek segítségével vezetni tudjuk a belső és külső életünket. Ekképpen a könyv szertefoszlatja a beteges és pesszimista fogalmakat saját magunkkal kapcsolatban, amelyekkel oly gyakran önmagunkra tekintünk.
Helyette új, optimista és tanulságos képet ad az emberi elme működéséről, és megmutatja, milyen könnyen meg lehet változtatni és gyógyítani.

Részlet Richard C. Schwartz előszavából

Mindannyian átéltünk már olyan tökéletes pillanatot, amikor teljesen kiegyensúlyozottnak éreztük magunkat, bármennyire rövid ideig is tartott ez az érzés. Mindegy, hogyan jutottunk oda, egy olyan biztonságos, cselekvőképes, nyílt szívű érzelmi állapotban találtuk magunkat, amely egy perccel ezelőtt nem is létezett bennünk. A fejünkben folyamatosan működő állandó negatív kritika megállt, belsőnket nyugalom töltötte el, mintha az elménk, a szívünk, a lelkünk kitágult és kivilágosodott volna. Talán ez az érzés egy pillanatnyi bizonyosság volt abban, hogy a világon minden rendben van, beleértve saját magunkat is – téged és engem is – küszködő, tökéletlen emberiségünket beleértve. Vagy talán ezt a pillanatot úgy éltük át, hogy úgy éreztük, összetartozunk mindenkivel, és ez az érzés elmosta a negatív érzelmeket, az ingerültséget, a gyanakvást, az unalmat. Végre úgy éreztük, hogy igazán önmagunk vagyunk, ez az igazi énünk, szabadon a belső zűrzavartól, amely folyton ostromol bennünket.